A Bocskai István Általános Iskola jelenlegi épületét 1969. január 11-én adták át az oktatás, nevelés céljára. A 16 tantermes, típusterv alapján épült létesítményben a Pacsirta utcai iskola tanulói és nevelői találtak új otthonra. Az iskola igazgatója, dr. Varga Antal az 1968-69-es tanév végével nyugdíjba vonult.
Az új igazgató Lakatos János lett az 1969-70-es tanévtől. Az igazgatóhelyettesi feladatokat Bazsa Ernő látta el. Az átadással egy időben az intézményben nyert elhelyezést a Dolgozók Általános Iskolája és a Továbbképző Iskola is. Intézményünk adott otthont az új lakótelep iskoláinak (Kurucz - Kinizsi utcai, Bocskai téri) birtokbavételéig a lakótelep valamennyi első és második osztályos tanköteleskorú gyermekének az 1974-75. tanév végéig.
Az új intézményben a személyi feltételek alakulására a nagy létszámmozgás volt jellemző. Az 1969-70. év elején a tantestület csaknem egyharmada kicserélődött. A 39 nevelőből 16 tanítói, 1 középiskolai tanári, 1 mérnöki és 21 fő általános iskolai tanári oklevéllel rendelkezett.
A testnevelésre szakosított tantervű osztályok az 1969-70. tanévtől működnek, miniszteri utasítás szerint. Országosan 12 iskolában kezdődött a kísérleti oktatás, mellyel egy nemzetközi viszonylatban való lemaradást kellett felszámolni. Az 1970-71. tanévtől működött szakosított osztály az 1., 3., 5. osztályokban. A városban 3 iskolában szerveződtek testnevelési osztályok, iskolánk adta a tornasport bázisát. Testnevelő tanárai: dr. Kasza Lajosné, Nagy Jenő, R Fehér Csaba.
Az 1948-ban alakult és 1957-ben újjászerveződött úttörőcsapat vezetője 1967-70-ig dr. Debreceni Csabámé volt. Helyettese: Pataki Györgyné. Irányításukkal nőtt a szervezettség. A 9 kisdobos és 11 úttörőrajnak 791 tagja volt.
Az esztétikai nevelésben jelentős szerepet vállalt az úttörőcsapat. A városi, megyei, kulturális bemutatókon legjobbjaink szépen szerepeltek. Az 1970-71. mozgalmi évben Szabó József tanár kapott csapatvezetői megbízást, helyettese Szabó Józsefné tanítónő volt. Ekkor már 24 rajban szerveződött 800 taggal az úttörőcsapat közössége. 1971-73 között egy nagy mozgalmi tapasztalattal rendelkező vezető vette át a csapatvezetői tisztséget: Molnár László tanár.
Az 1973-74. tanévtől 1979. júliusig Papp Sándorné volt az úttörőcsapat vezetője. Az „Egy üzem – egy iskola” mozgalom első gyümölcseként értek be az iskolai szaktantermi álmok:
Az alsó tagozati termek korszerűsítésében nagyméretű szemléltető eszközök készítésében kiemelkedő segítséget adott az iskolának:
Mindezek mellett az Iskolai Szülői Munkaközösség az igazgató koordináló tevékenységével ütőképes, tevékeny gárdát alkotott. Talán úgy lehetne summázni, hogy az „Arccal a szaktantermek felé” mozgalom csúcsa volt ez. Az iskola környékén pezsgő munkálatok folytak nevelők és szülők körében egyaránt. Elkészültek a parkok, sétányok, kialakult a sportudvar, salakpálya.
Az 1974-75-ös tanévben lett teljes a testnevelési osztályok sora. Minden évfolyamon az „a” osztályok testnevelési tagozatosak. A megyei és területi győzelmek után az Úttörő Olimpia Országos döntőjén is értek el dobogós helyezést diákjaink (torna, kézilabda). Ebben a tanévben került átadásra a lakótelep új iskolája, a Kurucz – Kinizsi utcai, mely azóta Komócsin Zoltán nevét viseli. Az iskola átadásával egy időben 6 tanulócsoport ment új környezetbe nevelőivel együtt iskolánkból. Ugyanekkor a Dolgozók Általános Iskolája és a Továbbképző Iskola a Fürst Sándor utcán lévő épületbe költözött. A Bocskai István Általános Iskolában így 12 alsós, 12 felsős, valamint 10 napközis csoporttal indult a tanévi oktató-nevelő munka. A városi és megyei szaktárgyi versenyeken egyre eredményesebben szerepeltek tanítványaink. A tanév végére elkészült és birtokba vettük az iskola udvarán felépült 15 x 30 méteres korszerű, sportolásra alkalmas csarnokot. Ekkorra már felújították az udvaron található 3 salakpályát is.
Az 1975-76-os tanévben felépült a Nógrádi Sándor Általános Iskola, melybe iskolánkból 2 első és 2 napközis csoport nyert áthelyezést nevelőivel együtt.
Az 1978-79. tanévben iskolánk a KISZ KB Vörösselyem Zászlóval kitüntetett úttörőcsapatával büszkélkedhetett. Még ebben az évben elkezdődött az iskola épületéhez csatlakozó tanuszoda építési munkálata. Beruházója: a DEBER, kivitelezője: a HÁÉV. Iskolánk és csapatunk Bocskai-emlékérmet és -díjat alapított. Az első kitüntetést Bazsa Ernő igazgatóhelyettes és Nagy Jenő vehette át. A sportsikerek révén ebben a tanévben tanítványaink ebben a tanévben bekapcsolódtak a TV által szervezett „Mindent bele” országos sportvetélkedőbe, ahol az országos döntőbe jutottak.
Az 1978-80. tanév a személyi változások éve volt. Dr. Lakatos János igazgató az Újkerti Általános Művelődési Központ igazgatója lett, helyettese Papp Sándorné vette át az igazgatói feladatokat a Bocskai Iskolában. Helyettese dr. Kasza Lajosné testnevelő tanár lett.
Az 1979. év a Gyermekek Nemzetközi Éve volt. Október 16-án ünnepélyes összejövetelen került átadásra tanuszodánk. A Művelődési Osztály megbízásából a Tanítóképző Főiskola felkérésére a főiskola kihelyezett Gyakorló Iskolája lett intézményünk. Ebben az évben elnyertük „ Az év kiváló sportoló csapata” kitüntetést. Az Országos Úttörő Olimpia döntőjében a Testnevelési Osztályok győztese a Bocskai István Általános Iskola lett.
Az 1977-78-as tanévtől Madarász Gyuláné tanárnő irányításával fellendült esztétikai nevelésünk. Nemzetközi versenyeken is eredménnyel szerepeltek diákjaink a különböző képzőművészeti versenyeken.
Az 1980-81. tanévben Bazsa Ernő nyugdíjba vonult, az igazgatóhelyettesi feladatokat Zétényi Imréné vette át.
Az 1982-83. tanévben a tantestület létszáma 48 fő volt, átlagéletkora 36 év. A szakfelügyelői vizsgálatok kiváló pedagógiai, oktató-nevelő munkát állapítottak meg iskolánkban.
Összeállította: Kozákné Király Etelka
1984. augusztus 16-án nagy izgalommal léptem be munkahelyem kapuján. Új volt minden: a város az iskola, a diákok, a szülők és nem utolsósorban az új beosztásom. Alsó tagozatos igazgatóhelyettes lettem. Nagyon sok segítséget kaptam a kartársaimtól, először csak az alsó tagozatos és a napközis nevelőktől, később a felső tagozat tanáraitól is. Ketten voltunk helyettesek dr. Kasza Lajosnéval, de rövid idő múlva már csak egyedül láttam el a feladatot.
Az iskola hagyományainak ápolása minden év eleji munkatervben szerepelt. Ilyen hagyomány volt a farsangi ünnepség iskolai megrendezése is. A szülők és gyerekek izgatottan készültek a szebbnél szebb és ötletesebb jelmezekkel. A tornateremben zajlófelvonuláson zsűri – melynek tagjai között volt szülő, tanuló,nevelő és iskolavezető – értékelte a jelmezeket.
Abban az időben még hagyomány volt a dolgozók megjutalmazása április 4-én és november 7-én. Ez alkalmat adott a dolgozóknak is fehérasztal melletti összejövetelre. Volt, akinek kellemes, volt,akinek kevésbé kellemes emléke fűződött ezekhez. Miután tantestületünkre a jólöltözöttség volt a jellemző, minden ünnepi alkalommal és itt is valamennyien elegánsan jelentek meg családtagjaikkal együtt.
Hagyományaink közé tartozott a tantestületi fotózás is. Jó érzés 15 év távlatából elővenni a régi képeket. Sokan még ma is az iskola dolgozói, páran már nyugdíjban vagyunk, van aki máshol tanít. Elszoruló torokkal és könnyes szemekkel emlékszem azokra, akik már soha nem lehetnek közöttünk. Szemere Bálintné iskolatitkár, Papp Lajosné Tusi magyar szakos tanárnő, Tóth Istvánné gazdasági vezető és Germán Tibor technika szakos tanár. Emlékük mindannyiunk szívében megmarad.
A rendszerváltozás változást hozott iskolánk életébe is. 1990-ben megbízott iskolaigazgató lettem és maradtam helyettes is. Nem volt könnyű feladat, de a körülöttem dolgozó tantestület, gazdasági egység,irodai és technikai dolgozók segítségével meg tudtam oldani. Mindenki újítani akart, szülők,nevelők egyaránt. A legnagyobb gondot a nyelvtanítás jelentette. Megszűnt az orosz, helyette óriási igény jelentkezett már 1. osztálytól az angol és német nyelvek iránt. Örülök, hogy részese lehettem annak a törekvésnek, hogy egy stabil nyelvtanári közösség alakuljon ki.
Változást jelentett az iskola életében a tantestület összetételének változása is. A nyugdíjba vonuló idősebbek helyét átvették a fiatalok. Megváltozott egy-egy összejövetel, kirándulás hangulata is. Az elkészített tablók díszei lettek a tanárinak. Nemcsak hazánk tájaira látogattunk el, hanem külföldi kirándulásokat is szerveztünk.
1991-96-ig voltam az iskola igazgatója. 1996. augusztus 16-án korkedvezménnyel nyugdíjba mentem. Kicsit nehéz volt, tudomásul kellett vennem, hogy át kell adnom a helyet a fiatalabbaknak. Hálás vagyok azért a bensőséges hangulatért, melyben elbúcsúztatott az iskola új vezetése, a tantestület és a szülői munkaközösség.
Az iskola fennállásának évfordulója évtizedek óta ünnepélyes keretek között zajlik. Nyugdíjas és aktív pedagógusok, volt tanítványok szívesen beszélgetnek egymással, elelevenítve a régen történteket. Így volt ez az iskola 30.évfordulóján is, amikor mint az iskola 3. igazgatója, átvehettem az emlékplakettet Debrecen város polgármester helyettesétől.
dr. Vasvágó Lászlóné
Az 1992/93-as tanévben érkeztem az iskolába igazgatóhelyettesként. addig a jó hírű Bocskait főleg sporteredményeiről ismertem, és már akkor megfogadtam, hogy ezeket az értékeket tovább fogom vinni. Olyannyira komolyan gondoltam, hogy röplabdaedzői pályafutásomat is itt, az iskolában folytattam tovább.
1996-tól, Vasvágóné Marika nyugdíjazását követően lettem az iskola igazgatója. Visszatekintve az elmúlt 8 évre úgy érzem, nem a legnyugodtabb időszaka volt ez a magyar iskolarendszernek. Hisz a közoktatásban az igazi „rendszerváltás” – már ami a tartalmi munkát illeti – erre az időszakra tehető, és még napjainkban is tart. 1996 óta reformáljuk a Pedagógiai Programot, 2-3 évente átdolgozzuk a tanterveket, minőségfejlesztési tervet készítettünk. Ezek alapjaiban rázták meg az iskola belső életét. Ez az időszak a mindennapi gondok, feladatok mellett alaposan próbára tette a tantestületet. Túléltük.
A Bocskai Iskolának mindig is megvolt a maga presztízse, helye Debrecen iskolarendszerében. Programunkat, belső életünket próbáljuk úgy megszervezni, hogy méltó utódai lehessünk nagy elődeinknek. A harc egyre keményebb, több kihívásnak kell eleget tenni egyszerre. Ami ebben a küzdelemben előnyünk lehet, az az évek, évtizedek óta együtt dolgozó stabil tantestület.
Egy iskola életében 35 év nem nagy idő. De ha arra gondolok, hogy jelenlegi tanítványaink szülei is ide jártak, akkor az már-már történelem. Van értelme egy számvetésnek, honnan jöttünk és hová tartunk. Bízom abban, hogy az általunk kijelölt irány a helyes, és nem kell szégyenkeznünk az utódok előtt 10-15 év múlva, a következő visszatekintésnél.
Kátai Károly
Forrás: 35 éves jubileumi kiadvány (2004)
[2016-01-29 21:17:13]
© 2007-2021 Debreceni Bocskai István Általános Iskola